Legendás Állatok

Figyelem!!!


Nem csak a filmben szereplő állatok fognak megjelenni a történetben.  A leírások átfogalmazás nélkül INNEN származnak.




Szemiflázs:

Hazája a Távol-Kelet. Karcsú, emberszabású majomra hasonlít, szomorú, fekete szemei csak ritkán villannak elő fejszőrei alól. Békés növényevő bestia. Veszély esetén láthatatlanná válik, csak az erre szakosodott varázslók észlelik. Szőréből értékes láthatatlanná tevő köpenyt lehet szőni. 












Okkami:



Az occamy a Távol-Keleten és Indiában honos. Tollas, kétlábú, szárnyas és kígyótestű lény, testhossza a 4,5 métert is elérheti. Tápláléka főleg patkányból és madarakból áll, de néha majmokat is elragad. Minden közeledőre rátámad, különösen ha tojásait védi, amelyek héját a legtisztább, puha ezüst alkotja.









Hamukuszma:


A hamukuszma a hosszabb ideje égő, őrizetlenül hagyott mágikus tüzek (Mágikus minden olyan tűz, amely varázsszer-adalékot, pl. Hop-port tartalmaz.) parazsában keletkezik. A vékony, sápadt-szürke, siklószerű lény születése után nyomban elhagyja a tüzet, és elkúszik az épület sötétebb részei felé. Útját hamucsík jelzi. A hamukuszma egyetlen óráig él. Miután talált egy félreeső helyet, s ott lerakta tojásait, egyszerűen elporlad. Tojása izzó vörös színű és tűzforró. Ha nem hűtik le a megfelelő bűbájjal, percek alatt felgyújtja a lakóépületet. Aki tehát észreveszi, hogy egy vagy több hamukuszma szabadult el a házban, azonnal eredjen a nyomába, és sürgősen kutassa fel a hamukuszma-fészket. A lehűtött tojás a szerelmi bájitalok értékes hatóanyaga, egészben elfogyasztva pedig gyógyítja a maláriát. Hamukuszmával a világ minden részén találkozhatunk.




Parókás Pörgencs:

Ausztráliában honos rovar. Kb. 12 mm-es, s bár színe élénk zafírkék, sebes röpte miatt a muglik csak elvétve veszik észre, mi több, gyakran a varázslók is csak akkor figyelnek fel rá, ha már megcsípte őket. Az állat szárnya a feje tetején helyezkedik el, s repülés közben a test többi részével együtt propellerként forog. A potroh hosszú, vékony fullánkban végződik. A pörgencs csípése szédüléssel és lebegéssel jár. A fiatal ausztrál boszorkányok és varázslók körében nemzedékek óta dívik a pörgencs-gyűjtés szokása. A befogott példányokat csípésre ingerlik, hogy élvezhessék az említett mellékhatásokat. Tudnivaló azonban, hogy a túl sok csípés napokig tartó, irányíthatatlan lebegést okoz, súlyosabb allergiás reakció esetén pedig az elemelkedés krónikussá válhat. A szárított pörgencs-fullánkot bájitalok készítéséhez használják, s úgy tudni, a Bűvös Bizsere nevű népszerű édesség összetevői között is szerepel. 


Murmánc:

A murmáncot, ezt a macskaszerű kisbestiát Nagy-Britanniában tenyésztették ki, de ma már a világ minden részébe exportálják. A murmánc bundája foltos, pettyes vagy tarka, füle feltűnően nagy, farka az oroszlánéhoz hasonló. Okos, önálló, esetenként agresszív állat, de ha megkedvel egy boszorkányt vagy varázslót, remek házi kedvenc válik belőle. Különleges képességei közé tartozik, hogy felismeri az alattomos, gyanús egyéneket, és biztos ösztönnel hazavezeti eltévedt gazdáját. Keresztezhető a macskával; egyszerre legfeljebb nyolc kölyköt fiadzik. Murmánc csak engedéllyel tartható, mivel külseje elég szokatlan ahhoz, hogy felkeltse a muglik érdeklődését.


Orrontó Furkász:

A furkász Nagy-Britanniában honos. Ez a fekete, bolyhos szőrű, hosszú orrú, ásólábú kisbestia szenvedélyesen szeret mindent, ami csillog. A koboldok föld alatti kincseket kerestetnek vele. Bár a furkász szelíd, sőt kedves állat, otthoni tartásra nem alkalmas, mert nagy károkat okozhat ingóságainkban. Vackát mélyen a föld alatt – akár 20 méter mélyen – készíti, s egyszerre 6-8 fiókát ellik.








Bólintér:


A bólintér faőrző kisbestia, Nyugat-Anglia, Dél-Németország és egyes skandináviai erdők lakója. Igen nehéz észrevenni, mivel kicsiny (max. 20 cm magas), és apró barna szemétől eltekintve egy darab gallyas fakéregre hasonlít. A bólintér rovarevő, s alapjában véve igen félénk, béketűrő lény. Ha azonban valaki ártó szándékkal közeledik az általa őrzött fához, köztudottan megvadul. A lomb közül leugorva támad, és hosszú, hegyes ujjait az otthonát fenyegető favágó vagy kéregfaragó szemébe vájja. Ha fatetűvel kínálják, azt békésen elfogyasztja, s engedi, hogy a boszorkány vagy varázsló varázspálcának való ágat vágjon a fájáról.








Golymók:

A golymók világszerte elterjedt. Ez a gömbölyű testű, vajszínű, puha bundájú lény rendkívül szelíd, a simogatást és a dobálást egyaránt jól tűri. Igénytelen, így gondozása egyszerű; ha jól érzi magát, mély, zümmögő hangot hallat. Időről időre kidugja hosszú, vékony, rózsaszínű nyelvét, s táplálékot keresve körültapogatózik a házban. Az ételmaradéktól a pókig mindent elfogyaszt, s előszeretettel dugja fel nyelvét az alvó varázsló orrába, hogy elmajszolja az orrváladékot. Ez a szokása igen népszerűvé tette a mágusgyermekek körében, akik házi kedvencként tartják.


Aranyröppenty:

Ritka, védett madárfaj. Teste tökéletesen gömbölyű, aranyszínű tollai vannak, piros szeme ékkőként csillog. Rendkívül sebesen repül, körbeforgó szárnyízületei miatt a leghihetetlenebb irányváltoztatásokra képes. Az értékes tolláért, szeméért és a kviddicsben játszott szerepéért a vadász-varázslók csaknem kiirtották. Ma szigorú védelem alatt áll, BEFOGÁSA ÉS BÁNTALMAZÁSA SZIGORÚAN TILOS! Aranyröppenty rezervátumok az egész világon találhatóak. A kviddicsjátékban az aranycikesszel helyettesítették.










Rúnakígyó:

A faj sajátos viselkedési szokásait azon párszaszájú varázslók leírásaiból ismerjük, akik birtokoltak és kifaggattak ilyen lényeket. Ezekből a feljegyzésekből kiderül, hogy a kígyó egyes fejei más és más célt szolgálnak. A (szemből nézve) bal oldali fej a tervező: kitalálja, merre menjen és mit csináljon a kígyó. A középső fej az álmodozó (a rúnakígyó gyakran napokig mozdulatlanul fekszik, gyönyörű látomásoknak, képzelgéseknek adva át magát). A jobb fej, melynek feladata a kritizálás, szüntelen, idegesítő sziszegéssel kommentálja két társa teljesítményét. A kritikusnak veszélyes méregfoga van. A rúnakígyó általában rövid életű, mivel fejei hajlamosak a civakodásra. Gyakori az olyan példány, amelyiknek hiányzik a jobb feje – ennél a bal és a középső fej összefogtak, és leharapták bírálójukat. A rúnaígyó – a mágikus lények között egyedülálló módon – száján préseli ki tojásait. A rúnakígyó-tojás az agyserkentő bájitalok értékes hozzávalója. Ennek és magának a bestiának évszázadok óta virágzó feketepiaca van.


Viharmadár:



Nagy méretű állat, Arizona száraz területén honos. A feje a saséhoz, illetve a hippogrifféhoz hasonló,szárnyai verdesésével pedig viharokat tud okozni, amiből három pár található rajta. Előre megérzik a veszélyt, vagy azt, ha valami rossz dolog van készülőben. Nem mellesleg az Ilvermonry varázslóiskola egyik házának jelképe, címerállata.






Halálszárny:

Leginkább egy gyí és egy hatalmas pillangó keresztezésére hasonlít. A halálszárny nyugalmi állapotban egy apró, zöld bábban van. Amikor kiterjeszti, hatalmas, tüskés szárnyait, egyszerre szép és félelmetes.

Veszélyes bestia, mivel könnyen kiszívhatja, megeheti az óvatlan emberek agyát. Mérgét helyesen alkalmazva felhasználhatjuk a rossz emlékek eltörlésére.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése